Gyermeknevelés

[admin]

1. Rita:
Néhány hónap múlva megszületik első gyermekünk. Férjemmel sokat beszélgetünk a gyereknevelésről. Sajnos van néhány dolog, amiben nem értünk egyet. Nemrég pl. egy boltban egy hisztiző kislány láttán megjegyezte, hogy egy pofon megoldaná a problémát. Én azonban soha nem emelnék kezet egy gyerekre. Ön szerint melyikünk cselekszik helyesen?

Pszichológus válasza:
Szüleink, nagyszüleink korában egészen elfogadott jelenség volt, ha a szülő, nevelő, vagy más felnőtt lekevert egy maflást a rendetlenkedő gyereknek. Sokan ma is úgy gondolnak vissza erre: „Nem haltam bele, segített, hogy becsületes ember váljon belőlem!”
Azonban a gyermeket épp olyan emberi lénynek kell tekinteni, mint egy felnőttet. Sőt. Védtelen, a szülei nélkül nem boldogulna. Pontosan ugyanazok a jogok illetik meg, mint idősebb embertársait, így joga van a testi épséghez, és az emberi méltósághoz is. Akkor sem szabad bántani, ha történetesen a végletekig felbosszant!
A szülő minta meghatározó a gyermek számára, tudatosan és tudat alatt is leutánozza, amit tőlük lát. Ha a verés megszokott dolog a gyermeknevelésben, a problémák megoldásának a módja, ő is ezt gondolja majd helyesnek, és eszerint fog élni.
A verésnek semmiféle pozitív nevelő hatása nincs, épp ellenkezőleg. Jobb esetben masszív dac, rosszabb esetben szorongás lehet a következménye. Ha valamit el szeretnénk érni a gyermeknél, testi fenyítés helyett sokkal célravezetőbb eszközöket is lehet választani, mint például a beszélgetést, jutalmazást, dicséretet.
A gyermek egészséges testi-lelki fejlődéséhez természetesen szükség van szabályokra, ésszerű korlátokra. Emberi voltából fakadóan minden gyermek igyekszik megszegni, vagy legalább tágítani a szülei által felállított határokat. Az életkor előrehaladtával, illetve a sajátos személyiségjegyek függvényében ez az ellenszegülés még tovább fokozódhat. Már a csecsemők közt is akadnak akaratos, nehezen kezelhető babák, kamaszkorban pedig olykor még a legsimulékonyabb kislányok is okoznak fejtörést a szüleiknek. A szülők, nevelők feladata, hogy a szabályokat következetesen betartsák-betartassák, viselkedésükkel, életmódjukkal jó példát szolgáltassanak, mindenkor odafigyelve a gyermek egyéniségére, aktuális lelkiállapotára. Időnként a büntetésnek is helye lehet a nevelésben, de ne legyen ez a gyermekre nézve megalázó, ne járjon testi kellemetlenséggel, s főként ne fájdalommal.

2. Katalin:
Kisfiúnk három és fél éves, most várjuk a kistestvérét. Kérem, mondja el, hogyan készítsük fel a bátyust a tesó fogadására?

Pszichológus válasza:
A gyerek számára a testvér születése a szülő teljes birtoklásának elvesztését jelenti. Egyfajta visszautasítást. Márpedig az életben nincs nagyobb sérelem az elutasításnál. Ezért van nehezebb helyzetben az idősebb minden kétgyerekes családban. Ő ugyanis testvére születésekor kibillen a különleges, kivételezett státusból. Egyszer csak osztozkodnia kell a szeretetben.
Hogyan kezeljék ezt a problémát a szülők?
Biztosítsanak gyerekük számára intim – csak te és én – időt. Mert tudnunk kell: a legtöbb, amit ember a másiknak adhat, az nem a pénz, még csak nem is a tudás, hanem az idő, amiben tudatosan jelen vagyunk a másikkal.
Próbáljuk átérezni gyermekünk helyzetét, és igyekezzünk megkönnyíteni számára a kistestvér elfogadását. Ebben segíthetnek saját gyermekkori élményeink, aminek megosztásával gyermekünk nem érzi magát egyedül ezzel a tapasztalattal.
Ha rokonok vagy ismerősök érkeznek babalátogatóba, akkor a nagyobbik gyermeknek is hozzanak ajándékba valami apróságot, hozzá menjenek oda, őt csodálják meg először.
A régi megszokott szertartásokat tartsuk meg! Ha eddig minden este az anyu mesélt, akkor ennek ezután is így kell lennie. Az esti összebújás egyébként is nagyon fontos, ebben a megnyugtató együttlétben könnyebben megnyílnak a gyerekek, elmesélik, mitől félnek, mi bántja őket.
Fokozzuk a testi kontaktust igénylő játékokat! Csiklandozós, gyömöszölős, ölbe vevős játékokra ekkor fokozottan szüksége van elsőszülöttünknek, hiszen azt látja, hogy a kicsit is gyakran felvesszük, dajkáljuk, s ez neki is jár.

3. Zoltán:
15 éves lányunknak néhány hete udvarol egy fiú, eddig még csak néhányszor találkoztak. Feleségemmel lázasan törjük a fejünket, hogyan akadályozhatnánk meg, hogy testi vonzalom is legyen közöttük. Vagy lehet, hogy mi nem tartunk lépést a korral, és itt van már annak is az ideje?

Pszichológus válasza:
A testi vonzalom a normális fejlődés része, de fontos, hogy kontrollálni tudjuk. Csak így okozhat igazi boldogságot. A mai világban, ahol a szexualitás fokozottan jelen van, nem árt odafigyelni az ezzel járó, kamaszok naivitását különösen kihasználó veszélyekre.
Amikor a szülő kontrollálni igyekszik a kamaszodó gyermekét, szeretné a gyermekben még ki nem alakult kontrollt pótolni. A stabilan megtartó és szeretetben gazdag családi háttér segítheti az őszinte beszélgetések kialakulását.
Általában igaz, hogy a lányoknál elsődleges az érzelem, s csak utána jöhet szóba a testi kapcsolat. Ez így is van rendjén. Valakivel szeretkezni nem egy mechanikus dolgot jelent, hanem többet annál: teljes érzelmi és testi kitárulkozást azelőtt a személy előtt, akibe szerelmesek vagyunk, és aki hasonló módon érez irántunk. Ez pedig egy olyan lánynak, aki magát valamennyire is becsüli, nem megy egyik napról a másikra. A párkapcsolatban tehát előbb egymás megismerése a fontos, ha a szimpátia kölcsönös, akkor van értelme továbblépni. Ha ez nem így van, akkor az egész nem több mint egyszerű élvhajhászat, amelyre egy rendes lány nem kapható. A különbséget egyébként a magyar nyelv csodálatos találékonysággal kifejezi: lefeküdni vagy szeretkezni valakivel…
Általában azt mondhatjuk, hogy egy pár akkor gondolhat a szeretkezésre, ha biológiailag (megfelelő testi fejlettség), lelkileg (komoly érzelmi háttere van a kapcsolatnak), szellemileg (tudja, milyen következményei lehetnek a nemi élet elkezdésének (nem kívánt terhesség, nemi betegségek), és ezek létrejöttét tudatosan megakadályozza) és szociálisan (megfelelő, nyugodt körülmények biztosítása) érettnek mondható. Ezeknek a feltételeknek maradéktalanul és mindkét félnél együtt kell jelen lennie.

Fontos, hogy lányuk udvarlóját személyesen megismerjék, hogy rá merjék bízni lányukat.

Zsófi:

Válást követően néhány hete édesanyámhoz költöztem 10 éves fiammal. Mivel régi iskolája egy másik városban volt, ahová nem tudtuk megoldani a rendszeres bejárást, így iskolát kellett váltanunk. Sajnos a fiamnak nagyon nehezen megy a beilleszkedés. Az előző helyen jó viszonyt ápolt az osztálytársaival, de most minden nap gondterhelten jár haza és a tanulásban is visszaesett. Mit lehet tenni egy szülőnek ebben az esetben?

Pszichológus válasza:

Elsőként el kell fogadnia a szülőnek, hogy a gyermek veszteséget élt meg mind a válás, mind a régi iskolai pajtások elvesztése miatt. Ez egy gyászfolyamatnak tekinthető, melynek során előfordulhat az iskolai teljesítmény romlása, illetve szomorú és lehangolt érzelmi állapot, illetve a beilleszkedéssel kapcsolatos nehézség. Elfogadóan és empatikusan álljunk hozzá a gyermek viselkedésbeli változásához. A régi pajtásokkal érdemes tartani a kapcsolatot, akár telefonon, akár skype, vagy email formájában. Ezzel meg lehet erősíteni a gyermekben, hogy a régi kapcsolatokat nemcsak személyesen lehet ápolni, hanem más formában is. Születésnapon vagy szünidőben személyesen is találkozhat velük közös programok szervezésével.

A kisfiú új iskolába való beilleszkedését segítheti, ha szabadidős programokon, vagy szakkörökön és sporttevékenységeken vesz részt. Ezeken az iskolai órákon túli együttléteken jobban megismerkedhet az új iskolatársaival és új barátságokat is köthet.

Amennyiben az előbbiek nem segítenek a kisfiú lelkiállapotán, érdemes szakember segítségét is igénybe venni.

Péter:

Lányunk 16 éves, mostanában többször is elkéredzkedett diszkóba, de mi (feleségem és én) nem engedtük, mert még túl fiatalnak tartjuk ehhez és rengeteg rosszat lehet hallani ezekről a szórakozóhelyekről. Persze a tiltásunknak mindig hiszti az eredménye és félünk, hogy egyszer majd a tudtunk nélkül fog elmenni. Ön szerint el lehet őt engedni?

Pszichológus válasza:

A 16 éves lányok számára egyre fontosabbá válik a kortárs csoport és a szabadidő eltöltésében a velük való együttlét. Ennek egyik közkedvelt formája a diszkóba járás. Sok esetben valóban korainak tűnik a szülők számára a késő estig való kimaradás, illetve a szórakozóhelyek veszélyei is félelmet keltenek az aggódó felnőttekben. Valóban nehéz kérdés, hogy a tiltással nem pont az ellenkezőjét érik-e el? Amennyiben szoros bizalmi kapcsolat van Önök és a lányuk között, érdemes elmondani a félelmeiket és közös megoldást találni a „diszkóba járással” kapcsolatban. Fontos felhívni a fiatal figyelmét, hogy a szórakozóhelyeken ne vegyen felbontatlan italt, nehogy valamit bele rakjanak az italába. A diszkóba elmenetelt és hazajövetelt érdemes megszervezni. Sok esetben a szülők vállalják magukra a hazaszállítást, vagy taxira adnak pénzt. A mobiltelefonon való elérés is fontos kapcsolat lehet a szülők számára. Az előbbiek megbeszélésével és betartatásával el lehet engedni véleményem szerint szórakozni a lányukat.

[Szerző]

Bejegyzés