Párkapcsolat

[admin]

Éva:
Férjemnek két hónappal ezelőtt megszűnt a munkahelye. Mióta munkanélküli lett, teljesen megváltozott. Az én céltudatos, folyton pörgő párom most nem csinál egész nap semmit, csak otthon ül és tévét néz, vagy elmegy a haverjaival kocsmázni. Utóbbit sajnos egyre gyakrabban teszi. Amikor számon kérem, hogy ment-e aznap munka után, még neki áll feljebb, ebből mindig veszekedés van. Attól félek, hogy előbb-utóbb nem bírom tovább és elhagyom, pedig régebben nagyon jól megvoltunk. Nem tudom, hogyan lehet ezt a helyzetet normálisan kezelni.

Pszichológus válasza:
A munkanélkülivé válás mindenki számára nagy veszteséget jelent. A férfiak számára még inkább, hiszen a hagyományos szerepekben a férfiak voltak főként a kenyérkeresők. Nyilván az Önök esetében nagyon megterhelő lehet a férje számára, hogy ezek a szerepek megcserélődtek. A munkakeresésben való folyamatos kudarcok miatt egyre jobban merülhet bele a veszteséget követő gyászfolyamat depresszív fázisába, amely sok esetben a káros szenvedélyekhez való odafordulást vonja maga után.
Ebben a helyzetben segíthet, ha konkrét feladatokat bíz a férjére, amikkel le tudja foglalni magát, amíg Ön hazaér. Ez lehet ügyintézés, bevásárlás, házimunka, vagy a gyerekek gondozása, illetve szállítása. Ezekkel újra hasznosnak érezheti magát és nagyobb kedvvel folytatja a munkakeresést. Amennyiben az előbbiek nem segítenek, pszichológus segítségét is igénybe lehet venni.

Katalin:
Bár már sokszor hallottam a munkahelyi zaklatásról, tíz évi munkám során eddig elképzelni sem tudtam, hogyan eshetne meg velem az ilyen. Mind a munkatársaimmal, mind a főnökömmel jól kijöttem, sosem voltak problémák egészen mostanáig. Pár hete átkerültem egy másik irodába, magasabb fizetésért. Igyekszem is a munkában a lehető legtöbbet nyújtani. Az új irodával azonban új főnököt is „kaptam”, aki eléggé unszimpatikus. Bár a munkámmal eleinte tökéletesen meg volt elégedve, láttam rajta, hogy akar valami mást is tőlem. Ebben akkor lettem biztos, amikor a múltkor arra kért, hogy menjek fel hozzá a lakására, mondván, néhány iratot ott kell átnéznem. Természetesen nemet mondtam. Azóta teljesen pokollá teszi az irodában a napjaimat, folyton kritizál, semmi sem jó úgy, ahogy csinálom, pár napja már azzal fenyegetett, hogy lecserél egy jobb munkaerőre. Most nagy gondban vagyok, mert egyébként szeretem a munkámat, a fizetés is rendben van, de egyedül nevelem a két tizenéves gyermekemet, nem engedhetem meg azt a „luxust”, hogy felmondok és majd lesz valami.

Pszichológus válasza:
A szexuális zaklatás gyakoribb jelenség, mint gondolnánk. Ilyenkor munkahelyi jogkörökkel és hatalommal élnek vissza szexuális célokból. A munkavállaló nővel akár nyíltan is közölhetik, hogy elbocsátják, ha nem hajlandó szexuális kapcsolatot létesíteni. Máskor burkoltan utalhatnak arra, hogy amennyiben kötélnek áll, jutalomban részesül. Ha nem engedelmeskedik, akkor viszont valamilyen formában büntetésre számíthat, például nem léptetik elő. Míg a férfiak a szexuális zaklatások enyhébb formáit gyakran ártalmatlannak tartják, a nők mégis megalázva érzik magukat. A nőktől elvárják, hogy ne tiltakozzanak a férfiak által kezdeményezett szexuális tartalmú beszélgetések, gesztusok és fizikai érintések ellen. Ezek a szituációk nagyfokú toleranciát, a helyzet ügyes kezelését igénylik.
Első körben érdemes közvetlenül a zaklatóval elbeszélgetni és visszautasítani a közeledését, illetve az elutasítás miatti negatív hozzáállását. Ha ez nem vezet eredményre, akkor a zaklató közvetlen felettesét is be kell vonni a probléma megoldásába. Amennyiben a munkahely elutasító vagy nem tesz semmit az ügy tisztázására, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is lehet fordulni a történtek kivizsgálása érdekében.

[Szerző]

Bejegyzés